Az alkohol rabságában

Az alkohol rabságában

Lelkünk bugyrai

Az alkoholbetegséggel kapcsolatban szeretném megosztani a történetemet, segítséget adni azoknak, akik ebben a betegségben szenvednek vagy hozzátartozóiknak, hogy miként segítsék családtagjukat és nem utolsó sorban a társadalmi előítéleteket szeretném megváltoztatni amit egy alkoholista emberrel kapcsolatban a legtöbb ember érez.

Fiatal nő vagyok és beleszerettem egy igen kedves, segítőkész, érzelem gazdag férfibe. Sajnos az élet úgy hozta, hogy a párom hosszú éveken át ápolta beteg hozzátartozóját nagy lelkiismerettel. Párommal tökéletes volt a harmónia, de nem tudtam én sem a hozzátartozója miatt érzett fájdalmát megszüntetni és az évek óta felhalmozódott lelki terhét alkohollal próbálta csillapítani. Pár évig nem jöttem rá, hogy titokban iszik, pedig igen súlyos tünetei voltak, de mivel tökéletesen megbíztam benne, nem gyanakodtam az italra. Állandóan szédült, magas volt a vérnyomása, nagyon izzadékony volt, főleg éjjel. Sokszor volt gyenge, remegett és egyre jobban tompult az emlékezete is. Mindemellett rengeteg szeretetet kaptam tőle, olyan mély érzelmekre volt képes, mint senki más.

Sajnos engem is egyre jobban kezdett felemészteni a bánat, hogy nem tudtam, mi okozza a párom rosszulléteit, és tehetetlennek éreztem magam. Hittem neki, hogy az orvos is mindent rendben talált nála, csak hát a vérnyomása meg egyebek… Éreztem a leheletén az alkohol szagát, de annyi más betegségnek lehet még ilyen tünete, hogy gyanakodtam én gyomorbajtól kezdve a cukorbetegségen át mindenre csak az alkoholra nem.

Míg nem találtam egy üveget eldugva és még ezt is kimagyarázta. Így utólag nem is értem magamat miért hittem el neki, hogy nem iszik, talán, mert vakon bíztam benne és nem gondoltam, hogy az alkoholizmusnak több formája is lehet. Az előző férjem ugyanis szintén italozott és el is váltam tőle, nem azért mert rossz ember volt, de ő nem csinált titkot a piálásból és bizony elég agresszív is tudott olyankor lenni. Nem tudtam kezelni ezt a problémát, még fiatal voltam ehhez.

Az én imádott párom viszont sosem volt agresszív, és nagyon tudott szeretni, mindig segített ahol tudott, nem csak nekem, más embereknek is.

Mire kitudódott, hogy a párom alkoholfüggő már nagy volt a baj. Tulajdonképpen a tüneteit, amitől rosszul volt az elvonás okozta. Szeretett volna szabadulni az italtól, de nem tudott. Rengetegszer fogadkozott és én még mindig hittem neki. Természetgyógyász, pszichológus segítségét is igénybe vette nagy rábeszélésre, de hiába, nem bírta letenni az üveget.

Ajánlottam neki az alkohol elvonókúrát, de arról hallani sem akart. Mégpedig azért mert ahhoz be kell feküdni egy intézetbe és akkor mi lesz, ha megtudja a környezet, ismerősök. Pedig így utólag látom az lett volna az igazi megoldás, mert a párom minden segítséget megkapott tőlem is de az alkoholfüggőség egy nagyon súlyos betegség és egyedül nem lehet kimászni belőle.

Ezt azért is írom, mert nem érdemes ilyennel próbálkozni, ezzel rögtön szakemberhez kell fordulni és nem szabad törődni az előítéletekkel, mert csak az hozhat igazi gyógyulást, ha az ember fel meri vállalni a gyengeségeit, és ha megvan a család részéről a szerető támogatás, akkor azzal sem érdemes foglalkozni mit szól a többi ember. Az alkoholfüggőség is csak egy betegség, mint az epilepszia, vagy bármi más és általában lelkileg érzékeny emberek nyúlnak a pohár után, akikben rengeteg szeretet lakozik, ezt nekem elhihetik.

Most ezzel nem azt akarom írni, hogy egy alkoholista ember nem tehet a sorsáról, mert minden ember más, de valahogy azt érzem, hogy a társadalom elítéli az ilyen embereket, és ezzel nehezítik a gyógyulásukat, mert nem merik felvállalni betegségüket. Sajnos van még egy pár ilyen betegség, amivel ugyan ez a helyzet, például a pszichiátriai betegségek.

Ezért mindenkinek azt ajánlom akár saját maga vagy családtagja szenved ilyen betegségekben azonnal forduljanak szakemberhez és ne érdekelje mit szól a környezete. Annál büszkébb lesz majd ha sikerül szembenézni és legyőzni a bajt, de ehhez kitartás és türelem kell, meg sok szeretet, de ha ez megvan, előbb utóbb sikerül és visszakapják a régi vagy akár egy új életet.

Sajnos az én párom már nem él, belehalt az alkoholfüggőségébe. Azóta bennem is meghalt valami, de én még idejében orvoshoz fordultam a bánatommal és lassan újra én is visszanyerem régi énem, bár már sosem lesz olyan az életem, mint az én szeretett párommal.

Ha látok az utcán üres üvegeket eldobva vagy ittas embereket, mindig összeszorul a szívem. És bizony rengeteg ilyen van, csak ezelőtt nem tűnt fel.  Azóta az ittas embereket is másképp nézem, nem lehet tudni ki miért került ilyen helyzetbe. Az alkoholista is ember, segítségre szorul, és ezt elsősorban a családjától kell megkapnia és nem utolsó sorban a társadalomtól.