Az alkoholizmus lelki okai

Az alkoholizmus lelki okai:

Modern társadalmunkban egyre fokozódó jelentőségre tesz szert az alkohol. Az
elmúlt negyedszázadban a szeszes italok fogyasztása erőteljes növekedést
mutatott,következésképpen ártalmas következményei is számottevően elszaporodtak.
Az alkoholbetegség termé­szetszerűleg jelentősen kihat az alkoholista környezetére
 is, házas­társára és gyermekeire. A tudományos kutatás viszont már régóta
meggyőzően bebizo­nyította, hogy az alkoholizmus esetében valójában betegségről
 van szó. Az illetőnek tehát nem elítélésre, hanem segítségre van szüksége, hiszen
 saját erejéből képtelen kilépni e függőségi viszonyból. E téren elsősorban a
családtagok és a barátok tudnak hatékonyan közreműködni.
Az alkoholfüggőség kialakulását illetően még homályban tapo­gatózunk, mindenesetre
 nem kizárt, hogy biológiailag öröklött adottságok is szerepet játszhatnak benne.
Az emberek mintegy 12%-a feltehetően immúnis az alkoholfüggőséggel szemben, s ha
időről időre nagyobb mennyiséget fogyasztanak is, bármikor abba tudják hagyni.
Mások viszont alkoholistává válnak.
Az alkoholistáknak különböző típusai léteznek, amikre most részletesen nem térek ki.
 Vannak olyanok, akik lelkiállapotuk felszabadulása miatt fogyasztanak alkoholt,
mások megszokásból, míg egyesek a lelki megterhelések ellen csak így tudnak megbirkózni.

Az alkoholizmus következményei röviden:

-az ideg- és agysejtek elhalnak
-maradandó agykárosodás, pl. agyzsugorodás következik be

-a máj súlyosan károsodik

- a vérerek begyulladnak aminek következménye az érelmeszesedés

-a vesékben kóros elváltozások következnek be és összezsugorodnak

- a kezek remegnek

-ideggyulladás, az idegrendszer teljes szétesése
- krónikus gyomorhurut

- impotencia

Az alkoholizmus gyógyításának nem létezik egyetlen bevált módja. Lehetséges viszont az
ivást abbahagyni, de csak úgy, ha az illető többé egy csepp alkoholt sem fogyaszt.
Mindehhez persze erős motivációra és elvonókúrára van szükség. Az alkoholistának be kell
 látnia a kezelés szükségességét, és magának is akarnia kell. Egy ilyen kezelés csupán
 akkor vezethet sikerre, ha az illető kész arra, hogy ismét vállalni tudja a felelősséget
 önmagáért ahelyett, hogy másokra hárítaná.
Alkoholizmus:„önmagunk" keresése, túlzott követel­ményszint érzete; a készség hiánya,
 hogy vállaljuk az élet problémáit

Az alkoholizmus jelzi:

- hogy még nem találtam meg „önmagam", minthogy minden szenvedély voltaképpen önmagunk
 keresésére irányul. Önmagam hiányosságát érzem, s ez bizonytalanságot, nyugtalanságot
 és kielégítetlenség-érzetet okoz. E hiányt belső üresség formájában tapasz­talom meg,
 melyet megkísérlek megszüntetni vagy legalábbis elfeledni. Az alkohol valóban feledést
 hoz, a hiányérzet viszont egyre erősebben jelentkezik a tudatban, hiszen nekem nem
felejtésre, hanem feltöltődésre van szükségem.
- hogy úgy érzem, túl sokat követelnek tőlem, és segítségre van szükségem. Az ivásból
 bátorságot és higgadtságot merítek. Érzel­meimben túlságosan is gazdag (vagy szegény)
 vagyok, s ezen érzelmek nincsenek összhangban egymással.
-hogy szellemileg is hiányt szenvedek, minthogy az alkohol „szellemi" természetű, és
én e hiányt materiális szinten próbálom megszüntetni, s nem ott, ahol valóban fennáll.
 Inkább megkísérlem gondjaimat és problémáimat alkoholba fojtani, hogy az alkohol
segítségével könnyebben „lecsússzon" a nehezen nyelhető. Nem vagyok hajlandó a dolgokat
 úgy „lenyelni", ahogy léteznek; kizá­rólag csak azt „nyelem le", ami nekem „ízlik",
mégpedig a nekem tetsző módon és formában.
-  hogy életemben nem én játszom a főszerepet, nem hagyom élni magamat.
-  hogy cselekvőképességem megbénult, minthogy életemet nem teremtő módon irányítom,
 teremtőerőmet nem vetem be annak érdekében, hogy problémáimat megoldjam. Nem végeztem
el tehát a házi feladataimat az „élet iskolájában", s most „korrepetálásban" részesülök.
- hogy környezetem egyre inkább magamra hagy, mintegy fel­szólításként, hogy a helyes
lépést saját döntésemből tegyem meg.
-hogy ízületeim megmerevedtek, minthogy „mozdulatlanná" váltam, belerögzültem a
problémáimba.
-hogy májamat megterhelés éri, minthogy „belső mércémet" elveszítettem.
-  hogy vesém károsodik, mert vonakodom a „te"-vel való szem­benézéstől, a gondokkal,
 problémákkal, a miattam nehézségekkel küzdő emberekkel való szembesüléstől. A vese
ugyanis „társ-szer­vünk".
- hogy az alkohol hatására más tudati állapotba kerülök, ahol már semmiféle „mérce"
nem gátol, ahol „mértéktelenül" létezhetek.
- hogy kellemesebbé akarom tenni az életet anélkül, hogy cse­lekvő módon részt vállalnék
benne.

Amit tenni kell:

Vizsgálja meg, milyen esetekben és helyzetekben folyamodik iváshoz. Fontos adatok birtokába
 kerülhet arra vonatkozóan, milyen szituációkat szeretne elkerülni, mivel nem kíván szembenézni.
 Lás­sa be: „Nincs szükségem külső segítségre. El tudok és el is kell jutnom odáig, hogy
önmagamban találjam meg a fogódzót. Van bennem érték, s megfelelő támasza vagyok önmagamnak.
Amennyiben valóban »önmagam« vagyok, nincsen hiányér­zetem, és a békét saját magamban találom meg."
Ismerje fel, hogy nem léteznek megoldhatatlan problémák, hi­szen minden egyes életfeladat „mértékre
 szabott", képességeinknek megfelelő s így megoldható.
Aki felismeri és beteljesíti az élet értelmét, az maga is elégedett lesz. Aki szüntelenül igazi énjét
 keresi és „öntudatosan" él, annak nincs többé szüksége arra, hogy az alkohol segítségével elmeneküljön
 a jelenből, de elkezdhet végre élni, ahelyett, hogy lassan haldo­kolna.