Mi rossz van az ivászatban?

Mi rossz van az ivászatban?

,,Egyjó pár órája ittunk, mégis egy-egy üveg whiskyvel a kezünkben hagytuk el a barátommal a bulit hajnali egykor. Elindultunk hazafelé, és útközben folytattuk az ivást. Aztán már csak arra emlékszem, hogy feljött a nap, és rádöbbentem, hogy rossz irányba indultunk el. Az még hagyján, de egy forgalmas autóút mentén gyalogoltunk. Kész csoda, hogy nem ütöttek el”

KICSAPONGÓ IVÁSZAT. Néhányan azt mondják, ez az, amikor az ember csak azért iszik, hogy berúgjon. Az USA alkohollal való visszaéléssel és alkoholizmussal foglalkozó országos intézetének egyik jelentése ennél pontosabb megfogalmazásra törekedett. Azt írja, hogy „rendszerint azt nevezik [kicsapongó ivászatnak], amikor a férfiak öt vagy több, a nők négy vagy több italt fogyasztanak el egyhuzamban”.

Az Egyesült Államok egészségügyi tisztviselői „súlyos közegészségügyi problémának” tartják a kicsapongó ivászatot. Egy vizsgálat szerint, melyet angol, skót és walesi iskolásokkal végeztek, „a 13 és 14 évesek egynegyede állította azt, hogy volt már, hogy öt vagy több italt ivott meg egy ültő helyében”. A 15 és 16 éveseknek körülbelül a fele nyilatkozott ugyanígy.

Egy egyesült államokbeli felmérésben öt egyetemi hallgató közül kettő a felmérést megelőző két hét folyamán legalább egyszer részt vett ivászatban. Az USA Egészségügyi Minisztériuma azt állítja, hogy „saját bevallása szerint mintegy 10,4 millió 12⁠—⁠20 éves fiatal iszik alkoholt. Ezek közül 5,1 millióan kicsapongó ivók, beleértve azt a 2,3 millió megrögzött ivót is, aki havonta legalább ötször rúg ki a hámból.” Egy ausztrál vizsgálat felfedte, hogy abban az országban több lány, mint fiú vesz részt kicsapongó ivászatokban. Egy-egy alkalommal 13⁠—⁠30 italt is elfogyasztanak!

A bulikon a fiatalok legtöbbször a többiek unszolására isznak. Carol Falkowski kutatónő ezt írja: „Új és vakmerő játékok vannak elterjedőben: olyan csoportos tevékenységek, melyeknek célja az, hogy a résztvevők addig igyanak, amíg le nem részegednek. Néhány ilyen játékban például, miközben egy tévéműsort néznek vagy beszélgetnek, egy adott pillanatban minden játékosnak meg kell innia egy pohár tömény szeszt.”

Az ivászat veszélyei

Bár néhányan játéknak tekintik a mértéktelen alkoholfogyasztást, valójában egy nagyonveszélyes játékról van szó! Ha nagy mennyiségű alkohol kerül a szervezetbe, elvonja az agytól az oxigént, és fokozatosan leállhatnak egyes létfontosságú életfolyamatok. A tünetek között lehet például a hányás, az eszméletvesztés, valamint a lassú vagy szabálytalan légzés. Van, akinél végül beáll a halál. Körülbelül egy hónappal azután, hogy a 17 éves Kim leérettségizett, elment egy bulira, ahol mindenki annyit ihatott, amennyit akart. Tizenhét pohár italt ivott meg, mielőtt elvesztette az eszméletét. A nővére érte ment, és hazavitte. Másnap reggel az édesanyja holtan találta.

A mértéktelen ivás talán ritkán vezet közvetlenül halálhoz, de az egészséget mindenképp károsíthatja. „ Az alkohol bármelyik szervünkben súlyos kárt tehet — mondja Jerome Levin elmegyógyász szakorvos. — Legtöbbször az idegrendszert, a májat és a szívet támadja meg.” A Discover folyóirat egyik cikke a következőket mondja: „ A legújabb kutatásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a fiatal italozók veszélyes játékot űznek. Mivel az agyuk még jóval a húszas éveikbe nyúlóan is fejlődik, azoknak a tinédzsereknek, akik mértéktelenül isznak, jelentősen csökkenhet a szellemi kapacitásuk.” A rendszeres alkoholfogyasztás egyéb következményei: pattanásossá teszi az embert, korai ráncosodást és súlynövekedést okoz, károsítja a belső szerveket, valamint alkohol- és kábítószer-függőséghez vezet.

De a mértéktelen ivás más kockázatokkal is jár. Ha lerészegedsz, bántalmazásnak teheted ki magad. Testi sértést, sőt nemi erőszakot követhetnek el rajtad. Ugyanakkor nagy a valószínűsége, hogy te magad is veszélyes leszel másokra nézve: féktelenül viselkedhetsz, olyan dolgokat követve el, melyek józan állapotban még csak meg sem fordulnának a fejedben. A Biblia figyelmeztet, hogy ha túl sokat iszol, „szemeid különös dolgokat fognak látni, és szíved romlott dolgokat beszél” (Példabeszédek 23:33). Az ittasság szomorú következményei lehetnek: tönkrement barátságok, gyenge iskolai, illetve munkahelyi teljesítmény, büntetett előélet és szegénység (Példabeszédek 23:21).*

Kényszerítő tényezők

A kockázatok ellenére sok országban rengeteget foglalkoznak az alkohol népszerűsítésével, és könnyű is hozzájutni a szeszes italokhoz. A tévé és a magazinok reklámjai egyenesen dicsőítik az alkoholfogyasztást. Az esetek többségében azonban a fiatalok a társaik nyomására adják be a derekukat.

Egy alkoholfogyasztással kapcsolatos ausztrál felmérésben a megkérdezett fiatalok 36 százaléka azt mondta, hogy elsősorban azért iszik, hogy „ne lógjon ki a társaságból”. Egy „sörivó buli” zűrzavarában egy egyébként szégyenlős személy rettentő jó hangulatot teremthet azzal, hogy a többiek biztatására egyik pohárral issza meg a másik után. A fiatal Katie-t eszméletlen állapotban vitték haza egy ilyen alkalom után. A „barátja” itatta le, ezekkel a szavakkal ösztönözve őt: „Gyerünk Katie, nagylány vagy már. Meg kell tanulnod egy hajtásra ledönteni az italt.”

Az emberek szeretik jól érezni magukat, és nem akarnak kilógni a társaságból. Ezek a vágyak annyira erősek, hogy hiába vannak meggyőző bizonyítékok arra, hogy az ivás veszélyes, az ivászat továbbra is népszerű időtöltés.

Az alkohol öl, butít és…

 Az alkohol öl, butít és…

Mennyire egészséges a mérsékelt alkoholfogyasztás?

Azt a nézetet, miszerint a mérsékelt alkoholfogyasztás egészséges, sok orvos is osztja. De vajon valóban egészséges ital a bor, netán a boldogság forrása is? Mindennek van némi alapja, ugyanis az alkohol fontos kalóriaforrás – amit jól bizonyítanak a tekintélyes sörhasak –, és fokozza az étvágyat is. A túlsúly kialakulásában még a mérsékelt alkoholfogyasztás is jelentős szerepet játszik. Aki esténként egy-két üveg sört vagy negyed liter bort elfogyaszt, ne csodálkozzon, ha súlya folyamatosan gyarapszik, még akkor is, ha amúgy ételadagjai visszafogottak. Főképp a középkori és kora újkori, a desztillációt feltaláló alkímiának köszönhető, hogy az alkohol szinte spirituális jelentőségre tett szert. Az ősi alkimista elképzelés, hogy például a bor előállításakor valami magasabb rendű, egészen tiszta szubsztancia keletkezik, a mai napig makacsul tartja magát. Pedig a borban és egyéb alkoholos italokban sok nem természetes adalék (szulfátok, nitrogén, enzimek, szorbinsav stb.) is előfordul, még ha csak nyomokban is. Erről az ezekre érzékeny vagy egyenesen allergiás emberek sokat tudnának mesélni.

mérsékelt alkoholfogyasztás?

 

Az absztinenseknek miért rosszabbak az eredményeik a klinikai tanulmányokban? 

A mindennapi egy pohárkával kapcsolatban gyakran emlegetik Paracelsus híres mondatát, miszerint „a dózistól függ, mi orvosság és mi a méreg”. De ki mondja meg, mennyi ez a „mérték”? A moderált alkoholfogyasztással kapcsolatos nagy felmérésben (NHANES-III) a mértékletes fogyasztást heti (!) negyed liter borban határozták meg.

Honnan származik egyáltalán az alkohol pozitív hatásába vetett hit? Nos, nem kettős vaktesztből, ahogy az gyógyszerek engedélyezésénél szokás, hanem a populáció egészségi adatainak és étkezési szokásainak statisztikai adataiból. Az ilyen felmérésekben például meghatározott létszámú embert éveken át figyelnek, életstílusukat összehasonlítják egészségi állapotuk alakulásával, és az eredményekből következtetéseket vonnak le. A nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók nagy veszélynek teszik ki magukat. A betegségek kockázati skálájának második helyén azonban gyakran az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók (absztinensek) állnak, és náluk kedvezőbb helyzetben vannak, akik mértékletesen ugyan, de fogyasztanak alkoholt. De ha pontosabban megvizsgáljuk az adatokat, a következőket találjuk: Sok absztinens korábban alkoholista volt, ez magyarázza magasabb kockázati státuszukat és rosszabb életkilátásaikat.

Emellett létezik ama betegeskedő emberek csoportja, akik túlérzékenyek az alkoholra, ezért nem isznak egy cseppet sem. Vannak továbbá, akik erős hatású gyógyszereket szednek (antibiotikumokat, altatókat, nyugtatókat, vérhígítókat, antidepresszánsokat, egyéb, idegrendszerre ható gyógyszereket), és ezért nem ihatnak alkoholt.

Számos egyéb különleges tényező adódik össze a nemivók igencsak heterogén csoportjában. A lényeg az, hogy az absztinensek nem azért betegebbek, mert nem isznak alkoholt, hanem azért tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, mert nagyrészt amúgy is valamilyen alapbetegségben szenvednek. Végzetes lenne, ha nekik a statisztika alapján azt javasolnánk, igyanak meg mindennap egy pohár bort!

A kevésbé „igazi” absztinensekre, akik egészségesek, és „csak” meggyőződésből tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, a statisztika nincs tekintettel. Ha azonban célzottan olyan társadalmi csoportokat vizsgálunk, akik például vallási okokból tartózkodnak az alkoholtól, náluk jóval kedvezőbbek az egészségügyi értékek és a várható élettartam, mint a mérsékelt alkoholfogyasztóknál. Hasonlóan egyértelmű eredménnyel zárult a korábbi statisztikák újbóli értékelése.

Alkohol az orvosságokban – mennyire veszélyes? 

Az alkohollal kapcsolatos, részben jogos kritika hatására egyeseknél kialakult a „minden cseppje méreg” felfogás. Ők általában a természetes hatóanyagú orvosságokkal is összeférhetetlennek tartják az alkoholt. Ez a félelem azonban minden valós alapot nélkülöz.

Az alkohol sokféle élelmiszerből, erjedés hatására keletkezik, tehát mindennapos táplálkozásunk része. Élesztős tészták, kefir, gyümölcslevek, savanyú káposzta – számos forrása létezik tehát az alkoholnak, de ezekben az alkohol mennyisége általában 1 százaléknál kevesebb. E mennyiség szervezetünket nem károsítja, mivel az alkohol-dehidrogenáz (ADH) nevű enzim segítségével maradéktalanul lebontja. Valóban igaz a mondás, miszerint a dózis teszi a mérget. A szeszes italok esetén az alkoholdózis a mennyiségtől és az ital százalékban kifejezett alkoholkoncentrációjától függ. Ez azt jelenti, hogy például egy adag (2 cl) pálinka annak ellenére, hogy magas az alkoholkoncentrációja, kisebb alkoholdózist jelent a fogyasztónak, mint negyed liter bor.

Éppen ezért nem kell megijednünk, ha bizonyos orvosságokban, például egy növényi tinktúrában magas az alkoholkoncentráció. Aki megiszik fél liter almalevet, ami általában kb. 0,7 százalék alkoholt tartalmaz, 0,35 g tiszta alkoholt fogyaszt el. Ugyanakkor, bár néhány gyógynövénytinktúra akár 50 százalék alkoholt tartalmaz, ha naponta mindössze háromszor 20 cseppet veszünk be belőle, csupán 0,3 gramm alkoholt vettünk magunkhoz.

Az orvosságokban található alkoholmennyiség tehát jelentéktelen, és nem jelent semmilyen veszélyt. Alkoholbetegekre és gyermekekre ez az állítás természetesen nem igaz, de azt leszögezhetjük, hogy felnőttek részére e termékek alkoholtartalma elhanyagolható.

Az alkoholizmus mint társadalmi jelenség

Az alkoholizmus mint társadalmi jelenség

Napjainkban természetes szokássá vált az alkohol fogyasztása, az "alkoholista" kifejezés beépült mindennapi szókincsünkbe. A fogyasztás növekszik, az alkoholizmus egyre jobban terjed. Magyarország e téren a világ élmezőnyébe tartozik. 1960-hoz képest mintegy 60%-kal növekedett a fogyasztás. Az utóbbi évtizedben minden magyar állampolgárra több mint tíz liter tiszta szeszre számított alkohol jutott.

A felmérések azt bizonyítják, hogy az egészségkárosítás két legjellemzőbb formája Magyarországon a dohányzás és az alkohol. Az alkohollal összefüggő halálokok sorában a májcirrózis áll a második helyen, s az emiatti halálozás a világon hazánkban a leggyakoribb. Az emberek mintegy 80%-a szenved és károsodik valamilyen szenvedély következtében, és akkor még nem vettük figyelembe azokat, akik a szenvedélybetegekkel való tartós együttélésük miatt a következményektől szenvednek. Ráadásul az alkoholfogyasztás szoros összefüggést mutat más devianciákkal, különösen a bűnözéssel.

Az alkohológusok számítása szerint hazánkban legalább 300 ezer súlyos alkoholbeteg él, akik már függenek az italtól. A kezelésre szoruló alkoholisták száma összesen félmillióra tehető. Számuk 1980-hoz képest megnégyszereződött. A férfiak mellé felzárkózva a nők fogyasztása is fokozatos növekedést mutat. Ez a trend összefügg mai kultúránkkal, értékrendünkkel és azoknak a szokásoknak a terjedésével, amelyekben nélkülözhetetlenné válik az alkohol. Az italozás összefonódik a társas összejövetelekkel, szórakozással, ünnepélyes alkalmakkal, az ivás a társasági élet élénkítését szolgálja. S mindezek mellett szerves része étkezési kultúránknak.

A legtöbb embernek meggyőződése, hogy eleget tud az alkoholizmusról, holott ez a tudás felszínes. Az alkohollal élő fiatalok többsége állítja, hogy hatalma van az alkohol felett, és bármikor véget tudna vetni szenvedélyének. Tele vagyunk előítéletekkel, amelyek leginkább arra jók, hogy elhiggyük: velünk ez nem fordulhat elő. Pedig az alkoholista nem különleges lény, s talán csak annyiban különbözik tőlünk, hogy más problémáját ily módon próbálja megoldani.

A megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Az alkohol egyre fiatalabbak életében bukkan fel, náluk a baráti társaság a legfontosabb motiváló erő. Az út a megszokáshoz vezet, s nem is olyan rögös, mint gondolnánk. Ifjúkorban a szülőknek lehet a legnagyobb visszatartó ereje, ha jó a kapcsolatuk gyermekeikkel. Önmagunk megvédéséhez azonban elegendő ismeretre van szükségünk.

Betegség vagy szenvedély?

Minden társadalomnak saját kultúrája van, normái és értékei, amelyekkel tagjai bizonyos viselkedésformákat követnek. Ez biztosítja a társadalom működőképességét. Ezek a normák azonban változnak, egymással is ellentmondásban lehetnek, sőt vannak olyanok is, amelyek a társadalom fejlődése szempontjából előnytelenek. Fokozatosan tűnnek el normarendszerek, amelyek évszázadokon át működtették a társadalmat. Meglazultak és sok esetben eltűntek a vallási, erkölcsi normák.

A deviancia a közmegegyezéstől, az adott társadalom, közösség normáitól eltérő viselkedés, attitűd és értékkészlet egyes személyek vagy csoportok esetében. A deviancia megjelenéséhez több összetevő együttes jelenléte szükséges: a deviáns aktus, az aktus devianciaként való értelmezése, elismerése az elkövető és a környezet által. Végső következmény a deviáns azonosulás és karakter. A deviancia fajtái a bűnözés, az alkoholizmus, a drog- és kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosság, a nem idegrendszeri eredetű elmebetegségek.

Durkheim szerint a deviancia nem az adott viselkedés lényegéből következik, hanem az adott társadalom ítéletéből, a társadalomban elfogadott normákból, amelyek társadalmanként és korszakonként eltérőek lehetnek. Tehát minden társadalom maga határozza meg, hogy mit tekint deviáns viselkedésnek. A szociológia szerint a deviáns viselkedés okait elsősorban a társadalomban kell keresni. A deviáns viselkedésformák attól kezdve válnak szembetűnővé, amikor társadalmi reakciót váltanak ki, és ezzel valamilyen módon minősítik őket. A minősítéssel a társadalom az egyénre mintegy címkét ragaszt. Edwin Lemert elsődleges devianciának nevezi a konvenciók legelső megszerzését, másodlagos devianciának pedig azt, mikor már az egyén is elfogadja a ráragasztott címkét és ezzel azonosul. Egyes hatalmi csoportok deviánsnak minősítenek bizonyos viselkedésformákat és cselekedeteket, illetve olyan szabályokat alkotnak, amelyeket az egyének szükségszerűen megszegnek. Tehát nincs norma normasértés nélkül. E normák betartatására és ellenőrzésére pedig szociális kontrollrendszert hoznak létre. Ördögi kör tárul elénk, hiszen a jogalapot az intézmények működéséhez a deviancia szolgáltatja.

A modern szociológia az alkoholizmust a különböző társadalmi normasértő deviáns viselkedésformák egyikének tekinti. Az alkoholizmus kapcsán azonban nehéz meghatározni a deviánsok teljes körét. Azokat lehet vizsgálni, akiket a hatóságok vagy az egészségügyi intézmények iszákosoknak minősítenek. Így ezek után arra a kérdésre, hogy ki az alkoholista, a minősítésből következően a tautologikus válasz az, hogy az, akit a társadalom alkoholistának minősít. Szakszerűbben fogalmazva viszont alkoholista az a személy, aki rendszeresen jelentős mennyiségű szeszesitalt fogyaszt, az alkohollal függő viszonyban áll, hiánya esetén elvonási tünetek jelentkeznek. Az alkoholizmus elsősorban fiziológiai értelemben ártalmas az egyénre, hiszen csökken a szervezet ellenállóképessége, máj-, szív és érrendszeri betegségek lépnek fel, szellemi képességei eltompulnak. Bekövetkezhet az anyagi és erkölcsi hanyatlás, amely a környezetét is szétzilálja. A függőség lehet pszichés vagy fizikai. A lelki függőség mértéktelen vágyat jelent menedék, megkönnyebbülés vagy öröm után. Az ital csökkenti a gátlásokat, ezáltal olyan dolgokat is megteszünk, amelyeket egyébként nem mernénk. A hiánytünetek később már biológiai szükségletekre támaszkodnak, amelyek rövidebb-hosszabb idő során alakulnak ki. Minél erősebb ez a hiánytünet és elvonási tünet, annál inkább beszélhetünk függőségről. Ezzel párhuzamosan fokozódik a tolerancia, amely azt jelenti, hogy a várt hatást már csak megnövelt adag hozza meg. Aki rendszeres italozó, az idővel sokkal több alkoholt tud elfogyasztani, és ezzel együtt a mellékhatásokat is jobban viseli. Az adag emelésével azonban bekövetkezik a jól látható leromlás is. Ez a fizikai függőség.

.AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG

AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG    

A Bezzeganyán (is) sokszor kerül elő az alkoholizmus problémája. Magyarországon különböző becslések szerint hétszázezer-egymillió alkoholista él, alig akad ember, aki valamilyen módon ne lenne közeli kapcsolatban alkoholistával. Ugyanakkor nagyon sok a tévhit az alkoholizmussal kapcsolatban, a társadalmi megítélése pedig jellemzően vagy az elnézés – „hát igen, iszik, de hát ki nem” – vagy az undorodó elítélés – „akaratgyenge, jellemtelen disznó az árok szélén”. Ha pl. valaki kimondja magáról, hogy ő alkoholista, az – Magyarországon – megütközést, undort vált ki. Holott az, aki ezt ki tudja mondani, nagy valószínűséggel ismét képes a normális életre, valószínűleg józanabb, mint a megütköző többiek nagy része. A reálisabb kép nem is elsősorban azért fontos, hogy ne legyenek az alkoholisták kitaszítva, hanem sokkal inkább azért, mert mind az alkoholista, mind a környezete számára megkönnyítheti a gyógyulást, a családnak a helyzet feldolgozását, illetve az abból való kilépést.

Kép: Stockfresh

A tények:

Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak.

Az első dolog, amit tudni kell az alkoholizmusról, az az, hogy nem egyéni gyengeség vagy morális tökéletlenség. Ez szenvedélybetegség, melyben az áldozatok fizikailag és pszichológiailag is függnek egy vegyszertől – az alkoholtól. Az alkohol a vegyi háztartásuk részévé válik, és befolyásolja a viselkedésüket és gondolkodásukat. Egyszóval az alkoholisták csapdába estek. Az alkoholizmus jelenlegi ismereteink szerint lényegében gyógyíthatatlan, progresszív (súlyosbodó), halálos betegség. Nem várható (bár egyes szakemberek szerint nem teljesen kizárt), hogy egy alkoholistává vált ember ismét képes legyen normálisan inni. Az egyetlen lehetőség a tünetmentesen tartás, ami a teljes absztinencia révén érhető el. Ezzel lehet kilépni az említett csapdából.

Az előbbi két bekezdésből egyrészt következik, hogy az alkoholistát magáért a betegségéért elítélni körülbelül olyan bölcs, mint mikor az óvodában a lisztérzékeny gyerekre azt mondja a korlátolt óvónő/dada, hogy válogatós a nyavalyás, tessék megenni a kenyeret. Másrészt viszont, az a tény, hogy az alkoholizmus betegség, egyetlen alkoholistát sem mentesít az ivászata KÖVETKEZMÉNYEITŐL, nem teheti szét a két kezét, hogy „mit csináljak, beteg vagyok”!

Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz:

AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG!

Az alkoholizmus olyan betegség, amely az egész családra hatással van. Megpecsételi az alkoholistát és elszigeteli a családtagokat egymástól és a körülöttük lévő világtól. Mivel a családban mindenki érzéseit, gondolatait, cselekedeteit az alkoholista ivása határozza meg, ezért ez nem egy ember betegsége, hanem a családé.

Nagyon fontos, hogy azzal nem segítünk az alkoholistának, hogy eltűrjük az ivászatát, vagy ellenkezőleg, megpróbáljuk megváltani tőle, esetleg kisegítjük az alkohol okozta pénzzavarból. Sokszor az alkoholistának éppen az segít, ha magára hagyják. Jellemzően ahhoz, hogy az alkoholista belássa alkoholizmusát, egy nagy pofonra van szüksége az élettől. Hogy mi ez a pofon, az személyenként változik.

Gyakran a családtagok sincsenek tisztában azzal, hogy alkoholistával élnek együtt. Ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázzuk, segíthet a következő füzet.

Sok tévhit is van az alkoholizmussal kapcsolatban. Pl. "De ő olyan jó ember."; "De túl intelligens ahhoz, hogy alkoholista legyen." "De ő nem csavargó." Sem személyiségtípussal, sem intelligenciával nem áll kapcsolatban az alkoholizmus. Ami még érdekesebb: a tartós józanság esélye sem függ szorosan ezektől a tulajdonságoktól.

Amikor az alkoholizmus uralkodik a családban, a családtagok önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítják. Hogy csökkentsék rossz érzésüket, vagy az alkoholista iránti szeretetből, a családtagok különféle szokatlan szerepeket vállalnak. Bárki vállalhatja valamely szerepet vagy ezek kombinációját. Elég ironikus, de ezekkel a szerepjátszásokkal a családtagok valójában segítenek az alkoholistának az ivásban.

Amikor a családtagok azzal vannak elfoglalva, hogy ellenőrizzék az alkoholistát, a saját életüket sem tudják normálisan élni. Beleegyeznek az ivásba ők is, mivel a gondolataikat és tetteiket ugyanúgy befolyásolja az alkohol, mint az alkoholistáét. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet, és ez az ő mentális egészségüket is ártalmasan befolyásolja.

Szerencsére a legjobb megoldás az, hogy a nem-alkoholista családtagoknak kell megváltozniuk, nem pedig az alkoholistáknak. Azzal, hogy nem "falaznak" az alkoholistának, és saját szükségleteikre koncentrálnak, továbbá igénybe veszik a családon kívüli segítséget, elindíthatják a családot a gyógyulás útján.

Nagyon fontos az is, hogy az alkoholista helyett senki nem józanodhat ki. Lehet támogatni ebben, de az ő aktív részvétele nélkül eredményt elérni nem lehet!

Mind az alkoholisták, mind az érintettek, családtagok segítséget kaphatnak mind szakemberektől – ezekből néha úgy tűnik, több is van a kelleténél, és szakértelmük sajnos néha megkérdőjelezhető, de lehet találni megfelelőt – mind különböző szervezetektől. Ezek között a legismertebb és leghatékonyabb az Anonim Alkoholisták közössége és a hozzájuk szorosan kapcsolódó, az alkoholisták családtagjaiból álló Al-Anon, amelynek része az alkoholisták gyermekeivel foglalkozó Alateen.