Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Alkoholbetegség.
I. Alapvető
megfontolások
Az
alkoholbetegség és szövődményei az utóbbi évtizedekben nagymértékben megszaporodtak
és egyre gyakrabban találkozunk súlyos szomatikus és pszichés károsodottakkal.
Ellátásuk nemcsak egyre fokozódó orvosi gond, hanem a szociális intézkedési
tervek készítését nagyban nehezíti és a gazdasági törekvéseket hátráltatja. Ily
módon az alkoholbetegséggel társuló kérdések egyben gazdaságpolitikai
jelentőséget is nyernek.
Ennek alapján indokolt, hogy a beteg szakszerű
átvizsgálása, a kórisme megállapítása, a korszerű gyógykezelés, a beteg
vezetése addiktológus, illetőleg addiktológiai jártassággal rendelkező
pszichiáter szakember kezében legyen, s pontos módszertani előírások és a
gyakorlatban is általánosítható algoritmus szerint történjék.
Az irányelv megfogalmazása során a szerzők az általuk
ismert és elérhető elektronikus szakirodalmi adatbázisokra (internet, Medline,
Cochrane kollaboráció, stb.) támaszkodtak, a létező irodalom teljességét nem
próbálták áttekinteni. A szakmai véleményezés során a bírálók által javasolt
irodalmi forrásokat is beleépítették.
Az orvosszakmai
jellegű közleményeken alapuló („evidence based”) megállapítások irodalmi
hátterét e protokollban az adott mondatrész, mondat ill. bekezdés végén, felső
idexben jelöltük az alábbiak szerint (átvéve a Demencia Orvosszakmai
Irányelvek-ből):
M (Metaanalízis) Két, vagy több független, kontrollált
vizsgálat összevont, és szisztematikus statisztikai elemzéséből levont
következtetés
R (Randomizált-kontrollált vizsgálat) Randomizált, placebó-
vagy referencia-kontrollal összehasonlító vizsgálat.
K (Kontrollált vizsgálat) Az irodalmi hivatkozás(ok)
esetkontroll, vagy kohorsz vizsgálatokra alapozták a hivatkozott
megállapítás(oka)t.
A (Anekdóta) Neves szerzők, tankönyvek által osztott
tapasztalat vagy vélekedés, mely a szakmai gondolkodásban jelen van, de a
megállapítás statisztikai érvényessége nem igazolt szisztematikus
vizsgálatokkal.
G (Guideline) Több külföldi nemzeti vagy nemzetközi szakmai
szervezet által jegyzett irányelvben hasonló tartalommal szereplő állítás.
I (Irányelv) A Pszichiátriai Szakmai Kollégium jelen
protokollt megelőző irányelvében hasonló tartalommal szereplő állítás.
H (Hungarikum) A jelenlegi magyar társadalmi / kulturális /
gazdasági /egészségügyi / egészségbiztosítási / szociális / önkormányzati /
egyházi / államigazgatási / bírói / felsőoktatási / stb. struktúrák, funkciók
és emberi tényezők szervezeti / adminisztratív / finanszírozási sajátosságaira
hivatkozó állítás, mely a külfölditől eltérő kimeneteleket okozhat, és a
külföldi szakmai vélemények/adatok hazai érvényességét jelentősen korlátozza
vagy megkérdőjelezi.
1. Az orvosszakmai irányelv alkalmazási / érvényességi
területe
Az
irányelv az alkoholbetegség diagnosztizálásában és kezelésében résztvevő
addiktológus/pszichiáter szakorvosok részére készült a háziorvos
kompetenciájának ismertetése mellett. Az alkoholbetegek gyógykezelése és
gondozása addiktológiai, pszichiátriai vagy egyéb fekvőbeteg gyógyintézetben,
az addiktológiai gondozókban, TÁMASZ Gondozókban, Pszichiátriai Gondozókban,
Mentalhygienés Gondozókban, háziorvosi ellátási rendszerben történik. Az
addiktológiai betegek jelentős része nem kerül az addiktológiai gondozókba,
ezért indokolt a szakmai útmutatás kiterjesztése a pszichiáter szakorvosokra és
háziorvosokra is. A szakmai irányelv a bizonyítékokon és a klinikai
konszenzuson alapul, azonban nem tekinthető kezelési standardnak, hanem a
klinikusnak az egyéni kezelési terv kidolgozásakor a szakmai irányelvek mellett
figyelembe kell vennie a klinikai adatokat, diagnosztikus és terápiás lehetőségeket.
2. Az irányelv bevezetésének alapfeltétele
Irányelveit
a PSZK - a társszakmák kollégiumaival egyeztetve - széles szakmai konszenzus
igényével fogadja el és azt a szakmai nyilvánosság csatornáin keresztül
juttatja el az érintetteknek.
3. Definíció
Az
alkoholbetegség ismérveit illetően a BNO 10 (I. melléklet) és a DSM-IV (II. melléklet)
meghatározását fogadjuk el.
Alkoholbetegség
meghatározása: „Alkoholbetegnek tekintjük azokat az egészségügyi ellátásra
szoruló rendszeres italfogyasztókat, akik italfogyasztásuk következtében
személyiségi, magatartási, társadalmi életviteli formában súlyosan sérültek, az
alkohollal pszichés függőségbe kerültek vagy/és szomatikusan is károsodottak”([i]).
Lényegében hasonló a WHO és az ICAA§ meghatározása kiegészítve a gyógykezelés szükségességével A;G.
Az
alkoholizmus meghatározható, mint alkoholtartalmú italok excessív fogyasztása.
Nem specifikus mentális zavarként írható le.
Az
alkoholizmussal kapcsolódó zavarok két csoportba oszthatók:
a)
az alkohol direkt agyi hatásával
kapcsolatos zavarok (alkohol intoxicatio, alkoholmegvonás, delirium tremens,
hallucinózis, stb.),
b)
alkohollal kapcsolatos magatartás
miatti zavarok (abúzus, függőség).
§ A WHO és az ICAA közös meghatározása: „Alkoholistának tekinthetők azok
az erősen ivók, akiknél a szeszfogyasztás olyan mértéket ér el, hogy az már
észlelhető szellemi zavarral, – károsodással, testi és szellemi
egészségromlással, az interperszonalis viszonyok romlásával jár, és károsítja
az ivók társadalmi és anyagi helyzetét. Alkoholistának tekinthetők mindazok,
akiknél e jelenségek kezdeti tünetei már jelentkeznek. Mindannyiukat ezért
gyógykezelni szükséges.” /ICAA (Internacional Council on Alcohol and
Addictions) 35. Konferencia. Oslo. 1988. In: Alkohológia 4, 32-39, 1988/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése