Oldalak

2015. június 14., vasárnap

Mi rossz van az ivászatban?

Mi rossz van az ivászatban?


,,Egyjó pár órája ittunk, mégis egy-egy üveg whiskyvel a kezünkben hagytuk el a barátommal a bulit hajnali egykor. Elindultunk hazafelé, és útközben folytattuk az ivást. Aztán már csak arra emlékszem, hogy feljött a nap, és rádöbbentem, hogy rossz irányba indultunk el. Az még hagyján, de egy forgalmas autóút mentén gyalogoltunk. Kész csoda, hogy nem ütöttek el”
KICSAPONGÓ IVÁSZAT. Néhányan azt mondják, ez az, amikor az ember csak azért iszik, hogy berúgjon. Az USA alkohollal való visszaéléssel és alkoholizmussal foglalkozó országos intézetének egyik jelentése ennél pontosabb megfogalmazásra törekedett. Azt írja, hogy „rendszerint azt nevezik [kicsapongó ivászatnak], amikor a férfiak öt vagy több, a nők négy vagy több italt fogyasztanak el egyhuzamban”.
Az Egyesült Államok egészségügyi tisztviselői „súlyos közegészségügyi problémának” tartják a kicsapongó ivászatot. Egy vizsgálat szerint, melyet angol, skót és walesi iskolásokkal végeztek, „a 13 és 14 évesek egynegyede állította azt, hogy volt már, hogy öt vagy több italt ivott meg egy ültő helyében”. A 15 és 16 éveseknek körülbelül a fele nyilatkozott ugyanígy.
Egy egyesült államokbeli felmérésben öt egyetemi hallgató közül kettő a felmérést megelőző két hét folyamán legalább egyszer részt vett ivászatban. Az USA Egészségügyi Minisztériuma azt állítja, hogy „saját bevallása szerint mintegy 10,4 millió 12⁠—⁠20 éves fiatal iszik alkoholt. Ezek közül 5,1 millióan kicsapongó ivók, beleértve azt a 2,3 millió megrögzött ivót is, aki havonta legalább ötször rúg ki a hámból.” Egy ausztrál vizsgálat felfedte, hogy abban az országban több lány, mint fiú vesz részt kicsapongó ivászatokban. Egy-egy alkalommal 13⁠—⁠30 italt is elfogyasztanak!
A bulikon a fiatalok legtöbbször a többiek unszolására isznak. Carol Falkowski kutatónő ezt írja: „Új és vakmerő játékok vannak elterjedőben: olyan csoportos tevékenységek, melyeknek célja az, hogy a résztvevők addig igyanak, amíg le nem részegednek. Néhány ilyen játékban például, miközben egy tévéműsort néznek vagy beszélgetnek, egy adott pillanatban minden játékosnak meg kell innia egy pohár tömény szeszt.”

Az ivászat veszélyei

Bár néhányan játéknak tekintik a mértéktelen alkoholfogyasztást, valójában egy nagyonveszélyes játékról van szó! Ha nagy mennyiségű alkohol kerül a szervezetbe, elvonja az agytól az oxigént, és fokozatosan leállhatnak egyes létfontosságú életfolyamatok. A tünetek között lehet például a hányás, az eszméletvesztés, valamint a lassú vagy szabálytalan légzés. Van, akinél végül beáll a halál. Körülbelül egy hónappal azután, hogy a 17 éves Kim leérettségizett, elment egy bulira, ahol mindenki annyit ihatott, amennyit akart. Tizenhét pohár italt ivott meg, mielőtt elvesztette az eszméletét. A nővére érte ment, és hazavitte. Másnap reggel az édesanyja holtan találta.
A mértéktelen ivás talán ritkán vezet közvetlenül halálhoz, de az egészséget mindenképp károsíthatja. „ Az alkohol bármelyik szervünkben súlyos kárt tehet — mondja Jerome Levin elmegyógyász szakorvos. — Legtöbbször az idegrendszert, a májat és a szívet támadja meg.” A Discover folyóirat egyik cikke a következőket mondja: „ A legújabb kutatásokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a fiatal italozók veszélyes játékot űznek. Mivel az agyuk még jóval a húszas éveikbe nyúlóan is fejlődik, azoknak a tinédzsereknek, akik mértéktelenül isznak, jelentősen csökkenhet a szellemi kapacitásuk.” A rendszeres alkoholfogyasztás egyéb következményei: pattanásossá teszi az embert, korai ráncosodást és súlynövekedést okoz, károsítja a belső szerveket, valamint alkohol- és kábítószer-függőséghez vezet.
De a mértéktelen ivás más kockázatokkal is jár. Ha lerészegedsz, bántalmazásnak teheted ki magad. Testi sértést, sőt nemi erőszakot követhetnek el rajtad. Ugyanakkor nagy a valószínűsége, hogy te magad is veszélyes leszel másokra nézve: féktelenül viselkedhetsz, olyan dolgokat követve el, melyek józan állapotban még csak meg sem fordulnának a fejedben. A Biblia figyelmeztet, hogy ha túl sokat iszol, „szemeid különös dolgokat fognak látni, és szíved romlott dolgokat beszél” (Példabeszédek 23:33). Az ittasság szomorú következményei lehetnek: tönkrement barátságok, gyenge iskolai, illetve munkahelyi teljesítmény, büntetett előélet és szegénység (Példabeszédek 23:21).*

Kényszerítő tényezők

A kockázatok ellenére sok országban rengeteget foglalkoznak az alkohol népszerűsítésével, és könnyű is hozzájutni a szeszes italokhoz. A tévé és a magazinok reklámjai egyenesen dicsőítik az alkoholfogyasztást. Az esetek többségében azonban a fiatalok a társaik nyomására adják be a derekukat.
Egy alkoholfogyasztással kapcsolatos ausztrál felmérésben a megkérdezett fiatalok 36 százaléka azt mondta, hogy elsősorban azért iszik, hogy „ne lógjon ki a társaságból”. Egy „sörivó buli” zűrzavarában egy egyébként szégyenlős személy rettentő jó hangulatot teremthet azzal, hogy a többiek biztatására egyik pohárral issza meg a másik után. A fiatal Katie-t eszméletlen állapotban vitték haza egy ilyen alkalom után. A „barátja” itatta le, ezekkel a szavakkal ösztönözve őt: „Gyerünk Katie, nagylány vagy már. Meg kell tanulnod egy hajtásra ledönteni az italt.”
Az emberek szeretik jól érezni magukat, és nem akarnak kilógni a társaságból. Ezek a vágyak annyira erősek, hogy hiába vannak meggyőző bizonyítékok arra, hogy az ivás veszélyes, az ivászat továbbra is népszerű időtöltés.

Az alkohol öl, butít és…


 Az alkohol öl, butít és…

Mennyire egészséges a mérsékelt alkoholfogyasztás?

Azt a nézetet, miszerint a mérsékelt alkoholfogyasztás egészséges, sok orvos is osztja. De vajon valóban egészséges ital a bor, netán a boldogság forrása is? Mindennek van némi alapja, ugyanis az alkohol fontos kalóriaforrás – amit jól bizonyítanak a tekintélyes sörhasak –, és fokozza az étvágyat is. A túlsúly kialakulásában még a mérsékelt alkoholfogyasztás is jelentős szerepet játszik. Aki esténként egy-két üveg sört vagy negyed liter bort elfogyaszt, ne csodálkozzon, ha súlya folyamatosan gyarapszik, még akkor is, ha amúgy ételadagjai visszafogottak. Főképp a középkori és kora újkori, a desztillációt feltaláló alkímiának köszönhető, hogy az alkohol szinte spirituális jelentőségre tett szert. Az ősi alkimista elképzelés, hogy például a bor előállításakor valami magasabb rendű, egészen tiszta szubsztancia keletkezik, a mai napig makacsul tartja magát. Pedig a borban és egyéb alkoholos italokban sok nem természetes adalék (szulfátok, nitrogén, enzimek, szorbinsav stb.) is előfordul, még ha csak nyomokban is. Erről az ezekre érzékeny vagy egyenesen allergiás emberek sokat tudnának mesélni.
mérsékelt alkoholfogyasztás?
 

Az absztinenseknek miért rosszabbak az eredményeik a klinikai tanulmányokban? 

A mindennapi egy pohárkával kapcsolatban gyakran emlegetik Paracelsus híres mondatát, miszerint „a dózistól függ, mi orvosság és mi a méreg”. De ki mondja meg, mennyi ez a „mérték”? A moderált alkoholfogyasztással kapcsolatos nagy felmérésben (NHANES-III) a mértékletes fogyasztást heti (!) negyed liter borban határozták meg.

Honnan származik egyáltalán az alkohol pozitív hatásába vetett hit? Nos, nem kettős vaktesztből, ahogy az gyógyszerek engedélyezésénél szokás, hanem a populáció egészségi adatainak és étkezési szokásainak statisztikai adataiból. Az ilyen felmérésekben például meghatározott létszámú embert éveken át figyelnek, életstílusukat összehasonlítják egészségi állapotuk alakulásával, és az eredményekből következtetéseket vonnak le. A nagy mennyiségű alkoholt fogyasztók nagy veszélynek teszik ki magukat. A betegségek kockázati skálájának második helyén azonban gyakran az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók (absztinensek) állnak, és náluk kedvezőbb helyzetben vannak, akik mértékletesen ugyan, de fogyasztanak alkoholt. De ha pontosabban megvizsgáljuk az adatokat, a következőket találjuk: Sok absztinens korábban alkoholista volt, ez magyarázza magasabb kockázati státuszukat és rosszabb életkilátásaikat.
Emellett létezik ama betegeskedő emberek csoportja, akik túlérzékenyek az alkoholra, ezért nem isznak egy cseppet sem. Vannak továbbá, akik erős hatású gyógyszereket szednek (antibiotikumokat, altatókat, nyugtatókat, vérhígítókat, antidepresszánsokat, egyéb, idegrendszerre ható gyógyszereket), és ezért nem ihatnak alkoholt.

Számos egyéb különleges tényező adódik össze a nemivók igencsak heterogén csoportjában. A lényeg az, hogy az absztinensek nem azért betegebbek, mert nem isznak alkoholt, hanem azért tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, mert nagyrészt amúgy is valamilyen alapbetegségben szenvednek. Végzetes lenne, ha nekik a statisztika alapján azt javasolnánk, igyanak meg mindennap egy pohár bort!

A kevésbé „igazi” absztinensekre, akik egészségesek, és „csak” meggyőződésből tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, a statisztika nincs tekintettel. Ha azonban célzottan olyan társadalmi csoportokat vizsgálunk, akik például vallási okokból tartózkodnak az alkoholtól, náluk jóval kedvezőbbek az egészségügyi értékek és a várható élettartam, mint a mérsékelt alkoholfogyasztóknál. Hasonlóan egyértelmű eredménnyel zárult a korábbi statisztikák újbóli értékelése.

Alkohol az orvosságokban – mennyire veszélyes? 

Az alkohollal kapcsolatos, részben jogos kritika hatására egyeseknél kialakult a „minden cseppje méreg” felfogás. Ők általában a természetes hatóanyagú orvosságokkal is összeférhetetlennek tartják az alkoholt. Ez a félelem azonban minden valós alapot nélkülöz.

Az alkohol sokféle élelmiszerből, erjedés hatására keletkezik, tehát mindennapos táplálkozásunk része. Élesztős tészták, kefir, gyümölcslevek, savanyú káposzta – számos forrása létezik tehát az alkoholnak, de ezekben az alkohol mennyisége általában 1 százaléknál kevesebb. E mennyiség szervezetünket nem károsítja, mivel az alkohol-dehidrogenáz (ADH) nevű enzim segítségével maradéktalanul lebontja. Valóban igaz a mondás, miszerint a dózis teszi a mérget. A szeszes italok esetén az alkoholdózis a mennyiségtől és az ital százalékban kifejezett alkoholkoncentrációjától függ. Ez azt jelenti, hogy például egy adag (2 cl) pálinka annak ellenére, hogy magas az alkoholkoncentrációja, kisebb alkoholdózist jelent a fogyasztónak, mint negyed liter bor.
Éppen ezért nem kell megijednünk, ha bizonyos orvosságokban, például egy növényi tinktúrában magas az alkoholkoncentráció. Aki megiszik fél liter almalevet, ami általában kb. 0,7 százalék alkoholt tartalmaz, 0,35 g tiszta alkoholt fogyaszt el. Ugyanakkor, bár néhány gyógynövénytinktúra akár 50 százalék alkoholt tartalmaz, ha naponta mindössze háromszor 20 cseppet veszünk be belőle, csupán 0,3 gramm alkoholt vettünk magunkhoz.

Az orvosságokban található alkoholmennyiség tehát jelentéktelen, és nem jelent semmilyen veszélyt. Alkoholbetegekre és gyermekekre ez az állítás természetesen nem igaz, de azt leszögezhetjük, hogy felnőttek részére e termékek alkoholtartalma elhanyagolható.


Az alkoholizmus mint társadalmi jelenség

Az alkoholizmus mint társadalmi jelenség

Napjainkban természetes szokássá vált az alkohol fogyasztása, az "alkoholista" kifejezés beépült mindennapi szókincsünkbe. A fogyasztás növekszik, az alkoholizmus egyre jobban terjed. Magyarország e téren a világ élmezőnyébe tartozik. 1960-hoz képest mintegy 60%-kal növekedett a fogyasztás. Az utóbbi évtizedben minden magyar állampolgárra több mint tíz liter tiszta szeszre számított alkohol jutott.
A felmérések azt bizonyítják, hogy az egészségkárosítás két legjellemzőbb formája Magyarországon a dohányzás és az alkohol. Az alkohollal összefüggő halálokok sorában a májcirrózis áll a második helyen, s az emiatti halálozás a világon hazánkban a leggyakoribb. Az emberek mintegy 80%-a szenved és károsodik valamilyen szenvedély következtében, és akkor még nem vettük figyelembe azokat, akik a szenvedélybetegekkel való tartós együttélésük miatt a következményektől szenvednek. Ráadásul az alkoholfogyasztás szoros összefüggést mutat más devianciákkal, különösen a bűnözéssel.
Az alkohológusok számítása szerint hazánkban legalább 300 ezer súlyos alkoholbeteg él, akik már függenek az italtól. A kezelésre szoruló alkoholisták száma összesen félmillióra tehető. Számuk 1980-hoz képest megnégyszereződött. A férfiak mellé felzárkózva a nők fogyasztása is fokozatos növekedést mutat. Ez a trend összefügg mai kultúránkkal, értékrendünkkel és azoknak a szokásoknak a terjedésével, amelyekben nélkülözhetetlenné válik az alkohol. Az italozás összefonódik a társas összejövetelekkel, szórakozással, ünnepélyes alkalmakkal, az ivás a társasági élet élénkítését szolgálja. S mindezek mellett szerves része étkezési kultúránknak.
A legtöbb embernek meggyőződése, hogy eleget tud az alkoholizmusról, holott ez a tudás felszínes. Az alkohollal élő fiatalok többsége állítja, hogy hatalma van az alkohol felett, és bármikor véget tudna vetni szenvedélyének. Tele vagyunk előítéletekkel, amelyek leginkább arra jók, hogy elhiggyük: velünk ez nem fordulhat elő. Pedig az alkoholista nem különleges lény, s talán csak annyiban különbözik tőlünk, hogy más problémáját ily módon próbálja megoldani.
A megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Az alkohol egyre fiatalabbak életében bukkan fel, náluk a baráti társaság a legfontosabb motiváló erő. Az út a megszokáshoz vezet, s nem is olyan rögös, mint gondolnánk. Ifjúkorban a szülőknek lehet a legnagyobb visszatartó ereje, ha jó a kapcsolatuk gyermekeikkel. Önmagunk megvédéséhez azonban elegendő ismeretre van szükségünk.

Betegség vagy szenvedély?
Minden társadalomnak saját kultúrája van, normái és értékei, amelyekkel tagjai bizonyos viselkedésformákat követnek. Ez biztosítja a társadalom működőképességét. Ezek a normák azonban változnak, egymással is ellentmondásban lehetnek, sőt vannak olyanok is, amelyek a társadalom fejlődése szempontjából előnytelenek. Fokozatosan tűnnek el normarendszerek, amelyek évszázadokon át működtették a társadalmat. Meglazultak és sok esetben eltűntek a vallási, erkölcsi normák.
A deviancia a közmegegyezéstől, az adott társadalom, közösség normáitól eltérő viselkedés, attitűd és értékkészlet egyes személyek vagy csoportok esetében. A deviancia megjelenéséhez több összetevő együttes jelenléte szükséges: a deviáns aktus, az aktus devianciaként való értelmezése, elismerése az elkövető és a környezet által. Végső következmény a deviáns azonosulás és karakter. A deviancia fajtái a bűnözés, az alkoholizmus, a drog- és kábítószer-fogyasztás, az öngyilkosság, a nem idegrendszeri eredetű elmebetegségek.
Durkheim szerint a deviancia nem az adott viselkedés lényegéből következik, hanem az adott társadalom ítéletéből, a társadalomban elfogadott normákból, amelyek társadalmanként és korszakonként eltérőek lehetnek. Tehát minden társadalom maga határozza meg, hogy mit tekint deviáns viselkedésnek. A szociológia szerint a deviáns viselkedés okait elsősorban a társadalomban kell keresni. A deviáns viselkedésformák attól kezdve válnak szembetűnővé, amikor társadalmi reakciót váltanak ki, és ezzel valamilyen módon minősítik őket. A minősítéssel a társadalom az egyénre mintegy címkét ragaszt. Edwin Lemert elsődleges devianciának nevezi a konvenciók legelső megszerzését, másodlagos devianciának pedig azt, mikor már az egyén is elfogadja a ráragasztott címkét és ezzel azonosul. Egyes hatalmi csoportok deviánsnak minősítenek bizonyos viselkedésformákat és cselekedeteket, illetve olyan szabályokat alkotnak, amelyeket az egyének szükségszerűen megszegnek. Tehát nincs norma normasértés nélkül. E normák betartatására és ellenőrzésére pedig szociális kontrollrendszert hoznak létre. Ördögi kör tárul elénk, hiszen a jogalapot az intézmények működéséhez a deviancia szolgáltatja.
A modern szociológia az alkoholizmust a különböző társadalmi normasértő deviáns viselkedésformák egyikének tekinti. Az alkoholizmus kapcsán azonban nehéz meghatározni a deviánsok teljes körét. Azokat lehet vizsgálni, akiket a hatóságok vagy az egészségügyi intézmények iszákosoknak minősítenek. Így ezek után arra a kérdésre, hogy ki az alkoholista, a minősítésből következően a tautologikus válasz az, hogy az, akit a társadalom alkoholistának minősít. Szakszerűbben fogalmazva viszont alkoholista az a személy, aki rendszeresen jelentős mennyiségű szeszesitalt fogyaszt, az alkohollal függő viszonyban áll, hiánya esetén elvonási tünetek jelentkeznek. Az alkoholizmus elsősorban fiziológiai értelemben ártalmas az egyénre, hiszen csökken a szervezet ellenállóképessége, máj-, szív és érrendszeri betegségek lépnek fel, szellemi képességei eltompulnak. Bekövetkezhet az anyagi és erkölcsi hanyatlás, amely a környezetét is szétzilálja. A függőség lehet pszichés vagy fizikai. A lelki függőség mértéktelen vágyat jelent menedék, megkönnyebbülés vagy öröm után. Az ital csökkenti a gátlásokat, ezáltal olyan dolgokat is megteszünk, amelyeket egyébként nem mernénk. A hiánytünetek később már biológiai szükségletekre támaszkodnak, amelyek rövidebb-hosszabb idő során alakulnak ki. Minél erősebb ez a hiánytünet és elvonási tünet, annál inkább beszélhetünk függőségről. Ezzel párhuzamosan fokozódik a tolerancia, amely azt jelenti, hogy a várt hatást már csak megnövelt adag hozza meg. Aki rendszeres italozó, az idővel sokkal több alkoholt tud elfogyasztani, és ezzel együtt a mellékhatásokat is jobban viseli. Az adag emelésével azonban bekövetkezik a jól látható leromlás is. Ez a fizikai függőség.

.AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG

AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG    

A Bezzeganyán (is) sokszor kerül elő az alkoholizmus problémája. Magyarországon különböző becslések szerint hétszázezer-egymillió alkoholista él, alig akad ember, aki valamilyen módon ne lenne közeli kapcsolatban alkoholistával. Ugyanakkor nagyon sok a tévhit az alkoholizmussal kapcsolatban, a társadalmi megítélése pedig jellemzően vagy az elnézés – „hát igen, iszik, de hát ki nem” – vagy az undorodó elítélés – „akaratgyenge, jellemtelen disznó az árok szélén”. Ha pl. valaki kimondja magáról, hogy ő alkoholista, az – Magyarországon – megütközést, undort vált ki. Holott az, aki ezt ki tudja mondani, nagy valószínűséggel ismét képes a normális életre, valószínűleg józanabb, mint a megütköző többiek nagy része. A reálisabb kép nem is elsősorban azért fontos, hogy ne legyenek az alkoholisták kitaszítva, hanem sokkal inkább azért, mert mind az alkoholista, mind a környezete számára megkönnyítheti a gyógyulást, a családnak a helyzet feldolgozását, illetve az abból való kilépést.
Kép: Stockfresh
A tények:
Az alkoholizmust a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyértelműen a betegségek közé sorolja. Olyan idült betegségnek tartják, melynek kezdete alattomos, felismerhető tünetei vannak, s ezek az alkoholizmus súlyosságával arányosak. Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak.
Az első dolog, amit tudni kell az alkoholizmusról, az az, hogy nem egyéni gyengeség vagy morális tökéletlenség. Ez szenvedélybetegség, melyben az áldozatok fizikailag és pszichológiailag is függnek egy vegyszertől – az alkoholtól. Az alkohol a vegyi háztartásuk részévé válik, és befolyásolja a viselkedésüket és gondolkodásukat. Egyszóval az alkoholisták csapdába estek. Az alkoholizmus jelenlegi ismereteink szerint lényegében gyógyíthatatlan, progresszív (súlyosbodó), halálos betegség. Nem várható (bár egyes szakemberek szerint nem teljesen kizárt), hogy egy alkoholistává vált ember ismét képes legyen normálisan inni. Az egyetlen lehetőség a tünetmentesen tartás, ami a teljes absztinencia révén érhető el. Ezzel lehet kilépni az említett csapdából.
Az előbbi két bekezdésből egyrészt következik, hogy az alkoholistát magáért a betegségéért elítélni körülbelül olyan bölcs, mint mikor az óvodában a lisztérzékeny gyerekre azt mondja a korlátolt óvónő/dada, hogy válogatós a nyavalyás, tessék megenni a kenyeret. Másrészt viszont, az a tény, hogy az alkoholizmus betegség, egyetlen alkoholistát sem mentesít az ivászata KÖVETKEZMÉNYEITŐL, nem teheti szét a két kezét, hogy „mit csináljak, beteg vagyok”!
Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz:
AZ ALKOHOLIZMUS CSALÁDI BETEGSÉG!
Az alkoholizmus olyan betegség, amely az egész családra hatással van. Megpecsételi az alkoholistát és elszigeteli a családtagokat egymástól és a körülöttük lévő világtól. Mivel a családban mindenki érzéseit, gondolatait, cselekedeteit az alkoholista ivása határozza meg, ezért ez nem egy ember betegsége, hanem a családé.
Nagyon fontos, hogy azzal nem segítünk az alkoholistának, hogy eltűrjük az ivászatát, vagy ellenkezőleg, megpróbáljuk megváltani tőle, esetleg kisegítjük az alkohol okozta pénzzavarból. Sokszor az alkoholistának éppen az segít, ha magára hagyják. Jellemzően ahhoz, hogy az alkoholista belássa alkoholizmusát, egy nagy pofonra van szüksége az élettől. Hogy mi ez a pofon, az személyenként változik.
Gyakran a családtagok sincsenek tisztában azzal, hogy alkoholistával élnek együtt. Ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázzuk, segíthet a következő füzet.
Sok tévhit is van az alkoholizmussal kapcsolatban. Pl. "De ő olyan jó ember."; "De túl intelligens ahhoz, hogy alkoholista legyen." "De ő nem csavargó." Sem személyiségtípussal, sem intelligenciával nem áll kapcsolatban az alkoholizmus. Ami még érdekesebb: a tartós józanság esélye sem függ szorosan ezektől a tulajdonságoktól.
Amikor az alkoholizmus uralkodik a családban, a családtagok önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítják. Hogy csökkentsék rossz érzésüket, vagy az alkoholista iránti szeretetből, a családtagok különféle szokatlan szerepeket vállalnak. Bárki vállalhatja valamely szerepet vagy ezek kombinációját. Elég ironikus, de ezekkel a szerepjátszásokkal a családtagok valójában segítenek az alkoholistának az ivásban.
Amikor a családtagok azzal vannak elfoglalva, hogy ellenőrizzék az alkoholistát, a saját életüket sem tudják normálisan élni. Beleegyeznek az ivásba ők is, mivel a gondolataikat és tetteiket ugyanúgy befolyásolja az alkohol, mint az alkoholistáét. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet, és ez az ő mentális egészségüket is ártalmasan befolyásolja.
Szerencsére a legjobb megoldás az, hogy a nem-alkoholista családtagoknak kell megváltozniuk, nem pedig az alkoholistáknak. Azzal, hogy nem "falaznak" az alkoholistának, és saját szükségleteikre koncentrálnak, továbbá igénybe veszik a családon kívüli segítséget, elindíthatják a családot a gyógyulás útján.
Nagyon fontos az is, hogy az alkoholista helyett senki nem józanodhat ki. Lehet támogatni ebben, de az ő aktív részvétele nélkül eredményt elérni nem lehet!
Mind az alkoholisták, mind az érintettek, családtagok segítséget kaphatnak mind szakemberektől – ezekből néha úgy tűnik, több is van a kelleténél, és szakértelmük sajnos néha megkérdőjelezhető, de lehet találni megfelelőt – mind különböző szervezetektől. Ezek között a legismertebb és leghatékonyabb az Anonim Alkoholisták közössége és a hozzájuk szorosan kapcsolódó, az alkoholisták családtagjaiból álló Al-Anon, amelynek része az alkoholisták gyermekeivel foglalkozó Alateen.

2015. június 7., vasárnap

Magzati alkohol-szindróma

Magzati alkohol-szindróma

Teratológiának nevezzük a környezeti eredetű magzati ártalmak kutatásával foglalkozó tudományt. Sajnálatos, hogy a fejlett országokban ma már az alkoholfogyasztás okozza a legtöbb teratogén ártalmat.
A teratológia tudománya a XX. században keletkezett. Az orvosok a méhen belül fejlődő magzat sérthetetlenségébe vetett hitét elsőként az az esemény rengette meg, amikor az 1920-as évek Amerikájában kiderült, hogy a röntgensugárzás értelmi fogyatékosságot, súlyosabb esetben kisfejűséget is okozhat. Akkor a röntgensugár új felfedezésnek számított, hiszen a világ első Nobel-díjasa, Wilhelm Konrad Röntgen 1901-ben vehette át kitüntetését a Svéd Királyi Akadémiától. Az első felismert teratogén tényező tehát az ionizáló sugárzás volt. Akkor még kevesen gondolták, hogy létezik olyan teratogén ártalom, mely az emberiséggel is egyidős. Erre csak 1968-ban került sor, amikor egy francia tudós, név szerint Lemoine elsőként figyelte meg az alkohol által okozott többszörös veleszületett rendellenességet. Beszámolójára nem figyeltek fel, így a kórkép újrafelfedezése 1973-ban történhetett meg.

A szomorú statisztikai adatok:

New-York-i adatok szerint az európai (kaukázusi) rasszban a születéskori gyakoriság 0,9/10.000 összes születés, mongoloid rasszban 0,3/10.000 összes születés, spanyolajkúak körében 0,8/10.000 összes születés, afrikai származásúak között 6,0/10.000 összes születés, született amerikaiak körében már 30/10.000 összes születés. Svédországban hasonló gyakoriságról számoltak be. Ha a született amerikaiakra és a svédekre jellemző értéket vesszük figyelembe, Magyarországon a születéskori gyakoriságot 30/10.000 összes születésre becsülhetjük. Ez évente 300 beteg csecsemő megszületését jelenti. Ha durván 70 évnek vesszük a hazánkban születéskor várható átlag életkort, Magyarországon 21.000 magzati alkohol szindrómás létét feltételezhetjük. Megjegyzendő azonban, hogy az eseteknek csak csekély hányadát ismerik föl valójában, így csak annyit mondhatunk, hogy a méhen belül elszenvedett alkoholos károsodással sújtott egyének, vélhetően egy magyar viszonylatban közepes város lakosságát tennék ki.

A magzat alkohol-szindróma tünetei:

A magzati alkohol-szindróma többszörös veleszületett rendellenesség, mely egyaránt okoz anatómiai eltéréseket és funkcionális idegrendszeri károsodásokat. A legjellemzőbb tünetek a következők:
  • alacsony születési súly
  • visszamaradt testi fejlődés
  • jellegzetes arc: rövid szemrések, keskeny felső ajak, lelapult arcközép, az orr és a felső ajak közötti bemélyedés (filtrum) hiánya, ajakhasadék, szájpadhasadék, koponya- és agyvelő-rendellenességek.
  • értelmi zavarok: lassú értelmi fejlődés, hiperaktivitás, tanulási nehézségek, probléma-megoldási nehézségek, gyenge emlékezőképesség, mozgáskoordinációs zavarok, beszédzavarok, gyenge hallás.
  • viselkedészavarok: hiperaktivitás, figyelmetlenség, lobbanékonyság, ítélőképesség zavarai, társadalmi beilleszkedési zavarok
  • ritkábban előforduló anomáliák: csüngő szemhéjak, kisszeműség (mikroftalmia), fejletlen állkapocs, elálló fülek, rövid nyak, nyaki csigolya rendellenesség, szívfejlődési rendellenesség, érdaganat (angióma), rövid 4. és 5. kézközépcsontok, agyhártya-agyvelősérv (meningomyelokele), vízfejűség (hidrokefalusz), fogrendellenességek, fülkürt átjárhatatlanság, a szem fénytörési rendellenességei.     

A magzati alkohol-szindróma okai:

A magzat egész méhen belüli életében érzékeny az alkoholra, illetve annak bomlástermékeire. Minél korábban éri a babát ez a jelentős hatás, annál nagyobb a valószínűsége szervi ("anatómiai") rendellenességek kialakulásának. Az a legkisebb rendszeresen fogyasztott alkoholmennyiség, amely már károsodást okozhat, napi 2 egység (2 dl bornak megfelelő). Napi 6 egység alkoholmennyiségig a magzati károsodás "csak" kisebb születési súlyban mutatkozik meg. A magzati alkohol-szindróma többi jellemzője efölötti mennyiségek esetén várható. Az idült alkoholisták átlagos napi alkoholfogyasztása terhesség alatt (!) 8-10 egység ital, ami 1 liter bornak felel meg.            Természetesen a "bevalláson" alapuló mennyiségbecslések igazsága sok esetben megkérdőjelezhető.
Teratológiának nevezzük a környezeti eredetű magzati ártalmak kutatásával foglalkozó tudományt. Sajnálatos, hogy a fejlett országokban ma már az alkoholfogyasztás okozza a legtöbb teratogén ártalmat.

A magzati alkohol-szindróma megelőzése:

Az idült alkoholista nők gyermekének kockázata 30-50%! A csak kis mennyiségeket (napi 1-3 egység, heti 1-2 alkalom) fogyasztó nők magzatai nincsenek veszélyben. Hasonlóképpen nincs rá bizonyíték, hogy egyszeri jelentős leittasodásnak maradandó magzati következményei lehetnek.                                                                                           
Egy viszonylag új felfogás az alkoholizmusnak három típusát különíti el:
1.    A "szokás" alkoholizmus a falusi, tanyasi parasztemberek körében a leggyakoribb, akik "felessel" kezdik a napot. Nem azért, mert nem lennének meg nélküle, hanem azért, mert ezt így látták szüleiktől, nagyszüleiktől.
2.    A stresszoldó alkoholizmus ezzel szemben az idegileg túlterhelt értelmiségiek rossz szokása. Sok orvosra is jellemző, hogy egy-egy nehéz nap után a kelleténél többet fogyaszt abból az alkoholból, melyet többnyire a betegeitől kap.
3.    Testi függőség: A testi függőség genetikailag determinált állapot, az alkohol-dehidrogenáz egyik típusának veleszületett hiánya okozza. Az enzimhiány már az újszülött hajhagymájából kimutatható. Ezeknél a betegeknél a legfontosabb az állandó véralkoholszint fenntartása. Ha ez nem jön össze, megvonási tünetek, a legsúlyosabb esetben heveny elmezavar, delirium tremens alakulhat ki.
Vissza-visszatérő vitatéma, hogy indokolt-e az újszülöttek genetikailag meghatározott alkoholfüggőségének szűrővizsgálata. Elméletileg a gyermek helyes nevelésével sok eset megelőzhető lenne. Gyakorlatban az eredmény kétséges, mert hazánkban senki nem kerülheti el a találkozást az alkohollal.
A magzat számára az alkoholizmus formája természetesen mindegy. Legveszélyesebb anyai állapot mégis a testi függőség, mert az tiltásokkal, nevelésekkel nem szüntethető, így a magzat korai embrió kortól születésig folyamatos expozícióban részesül. A napi 8-10 egység alkoholt fogyasztó anyák esetén, a hatályos törvény betűje szerint - természetesen csak a beteg kérésére - terhesség-megszakítás is végezhető. A másik két forma egészségügyi felvilágosítással többnyire jól kezelhető.

A magzati alkohol-szindróma lefolyása:

A rendellenességgel sújtott gyermekeknél gyakori az újszülött- és csecsemőhalál. A gyermek értelmi fejlődésének hiányosságaihoz természetesen a hallás- és látászavar is hozzájárul. A méhen belüli károsodás életre szóló következményekkel jár. A beteg társadalmi beilleszkedése és munkaképessége a betegség súlyosságától függ.    Vannak, akik sohasem lesznek önálló életvitelre alkalmasak.



Hol a kiút?

Ma még senki nem tudja. Bizonyos, hogy az alkoholsérült gyermekek számának csökkenése a belátható jövőben nem várható. Sokat tehetne a megelőzés érdekében a fogamzás előtti ("perikoncepcionális") gondozóhálózat kiépítése. Vagyis újraépítése, mert hazánkban egyszer már létezett "Optimális Családtervezési Modell", mely az orvosok érdektelenségének áldozatává vált.

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja.

             
           Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Alkoholbetegség.

       I. Alapvető megfontolások

Az alkoholbetegség és szövődményei az utóbbi évtizedekben nagymértékben megszaporodtak és egyre gyakrabban találkozunk súlyos szomatikus és pszichés károsodottakkal. Ellátásuk nemcsak egyre fokozódó orvosi gond, hanem a szociális intézkedési tervek készítését nagyban nehezíti és a gazdasági törekvéseket hátráltatja. Ily módon az alkoholbetegséggel társuló kérdések egyben gazdaságpolitikai jelentőséget is nyernek.
Ennek alapján indokolt, hogy a beteg szakszerű átvizsgálása, a kórisme megállapítása, a korszerű gyógykezelés, a beteg vezetése addiktológus, illetőleg addiktológiai jártassággal rendelkező pszichiáter szakember kezében legyen, s pontos módszertani előírások és a gyakorlatban is általánosítható algoritmus szerint történjék.
Az irányelv megfogalmazása során a szerzők az általuk ismert és elérhető elektronikus szakirodalmi adatbázisokra (internet, Medline, Cochrane kollaboráció, stb.) támaszkodtak, a létező irodalom teljességét nem próbálták áttekinteni. A szakmai véleményezés során a bírálók által javasolt irodalmi forrásokat is beleépítették.
Az orvosszakmai jellegű közleményeken alapuló („evidence based”) megállapítások irodalmi hátterét e protokollban az adott mondatrész, mondat ill. bekezdés végén, felső idexben jelöltük az alábbiak szerint (átvéve a Demencia Orvosszakmai Irányelvek-ből):

M          (Metaanalízis) Két, vagy több független, kontrollált vizsgálat összevont, és szisztematikus statisztikai elemzéséből levont következtetés
R          (Randomizált-kontrollált vizsgálat) Randomizált, placebó- vagy referencia-kontrollal összehasonlító vizsgálat.
K          (Kontrollált vizsgálat) Az irodalmi hivatkozás(ok) esetkontroll, vagy kohorsz vizsgálatokra alapozták a hivatkozott megállapítás(oka)t.
A          (Anekdóta) Neves szerzők, tankönyvek által osztott tapasztalat vagy vélekedés, mely a szakmai gondolkodásban jelen van, de a megállapítás statisztikai érvényessége nem igazolt szisztematikus vizsgálatokkal.
G          (Guideline) Több külföldi nemzeti vagy nemzetközi szakmai szervezet által jegyzett irányelvben hasonló tartalommal szereplő állítás.
I           (Irányelv) A Pszichiátriai Szakmai Kollégium jelen protokollt megelőző irányelvében hasonló tartalommal  szereplő állítás.
H          (Hungarikum) A jelenlegi magyar társadalmi / kulturális / gazdasági /egészségügyi / egészségbiztosítási / szociális / önkormányzati / egyházi / államigazgatási / bírói / felsőoktatási / stb. struktúrák, funkciók és emberi tényezők szervezeti / adminisztratív / finanszírozási sajátosságaira hivatkozó állítás, mely a külfölditől eltérő kimeneteleket okozhat, és a külföldi szakmai vélemények/adatok hazai érvényességét jelentősen korlátozza vagy megkérdőjelezi.

1. Az orvosszakmai irányelv alkalmazási / érvényességi területe

Az irányelv az alkoholbetegség diagnosztizálásában és kezelésében résztvevő addiktológus/pszichiáter szakorvosok részére készült a háziorvos kompetenciájának ismertetése mel­lett. Az alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása addiktológiai, pszichiátriai vagy egyéb fekvőbeteg gyógyintézetben, az addiktológiai gondozókban, TÁMASZ Gondozókban, Pszichiátriai Gondozókban, Mentalhygienés Gondozókban, háziorvosi ellátási rendszerben történik. Az addiktológiai betegek jelentős része nem kerül az addiktológiai gondozókba, ezért indokolt a szakmai útmutatás kiterjesztése a pszichiáter szakorvosokra és háziorvosokra is. A szakmai irányelv a bizonyítékokon és a klinikai konszenzuson alapul, azonban nem tekinthető kezelési standardnak, hanem a klinikusnak az egyéni kezelési terv kidolgozásakor a szakmai irányelvek mellett figyelembe kell vennie a klinikai adatokat, diagnosztikus és terápiás lehetőségeket.

2. Az irányelv bevezetésének alapfeltétele

Irányelveit a PSZK - a társszakmák kollégiumaival egyeztetve - széles szakmai konszenzus igényével fogadja el és azt a szakmai nyilvánosság csatornáin keresztül juttatja el az érintetteknek.

3. Definíció

Az alkoholbetegség ismérveit illetően a BNO 10 (I. melléklet) és a DSM-IV (II. melléklet) meghatározását fogadjuk el.
Alkoholbetegség meghatározása: „Alkoholbetegnek tekintjük azokat az egészségügyi ellátásra szoruló rendszeres italfogyasztókat, akik italfogyasztásuk következtében személyiségi, magatartási, társadalmi életviteli formában súlyosan sérültek, az alkohollal pszichés függőségbe kerültek vagy/és szomatikusan is károsodottak”([i]). Lényegében hasonló a WHO és az ICAA§ meghatározása kiegészítve a gyógykezelés szükségességével A;G.
Az alkoholizmus meghatározható, mint alkoholtartalmú italok excessív fogyasztása. Nem specifikus mentális zavarként írható le.
Az alkoholizmussal kapcsolódó zavarok két csoportba oszthatók:
a)            az alkohol direkt agyi hatásával kapcsolatos zavarok (alkohol intoxicatio, alkoholmegvonás, delirium tremens, hallucinózis, stb.),
b)            alkohollal kapcsolatos magatartás miatti zavarok (abúzus, függőség).



§ A WHO és az ICAA közös meghatározása: „Alkoholistának tekinthetők azok az erősen ivók, akiknél a szeszfogyasztás olyan mértéket ér el, hogy az már észlelhető szellemi zavarral, – károsodással, testi és szellemi egészségromlással, az interperszonalis viszonyok romlásával jár, és károsítja az ivók társadalmi és anyagi helyzetét. Alkoholistának tekinthetők mindazok, akiknél e jelenségek kezdeti tünetei már jelentkeznek. Mindannyiukat ezért gyógykezelni szükséges.” /ICAA (Internacional Council on Alcohol and Addictions) 35. Konferencia. Oslo. 1988. In: Alkohológia 4, 32-39, 1988/.







2015. június 2., kedd

Alkoholizmus teszt

Alkoholizmus teszt J

1) Előfordult már Önnel, hogy munkaideje rovására alkoholt fogyasztott?
o   Igen
o   Nem

2) Az alkoholfogyasztás negatívan befolyásolja magánéletét?
o   Igen
o   Nem

3) Fogyasztott már alkoholt, hogy társaságban fesztelenebbül viselkedjen?
o   Igen
o   Nem

4) Negatív hatással van az alkoholfogyasztás az Ön megítélésére?
o   Igen
o   Nem

5) Előfordult-e már családjában alkoholizmus?
o   Igen
o   Nem
    
6) Került nehéz anyagi helyzetbe alkoholfogyasztás miatt?
o   Igen
o   Nem

7) Előfordult már Önnel, hogy alkoholfogyasztás során egyébként nem helyeselt helyzetbe, környezetbe került?
o   Igen
o   Nem

8) Előfordult már, hogy családját háttérbe helyezte az alkoholfogyasztással szemben?
o   Igen
o   Nem

9) Az esetleges gyakori alkoholfogyasztás kapcsán úgy érzi, kisebb lett az önbizalma?
o   Igen
o   Nem

10) Előfordult már Önnel, hogy egy adott napszakban alkohol fogyasztására vágyott?
o   Igen
o   Nem

11) Ha másnaposan ébred, kívánja-e az újabb alkoholfogyasztást?
o   Igen
o   Nem

12) Okoz-e az alkoholfogyasztás alvási nehézségeket Önnél?
o   Igen
o   Nem

13) Észrevett-e magán teljesítményromlást a rendszeres alkoholfogyasztással kapcsolatban?
o   Igen
o   Nem

14) Alkoholfogyasztása olyan mértékű, hogy az veszélyeztesse állását, munkavégzését?
o   Igen
o   Nem

15) Fogyaszt-e alkoholt, ha problémák, gondok merülnek fel az életében?
o   Igen
o   Nem

16) Szokott Ön egyedül alkoholt fogyasztani?
o   Igen
o   Nem

17) Előfordult már Önnél, hogy a túlzott alkoholfogyasztás következtében emlékezetkiesése volt?
o   Igen
o   Nem

18) Kezelte már orvos alkoholproblémák miatt?
o   Igen
o   Nem

19) Szokott-e alkoholt fogyasztani, hogy erősítse önbizalmát?
o   Igen
o   Nem

20) Előfordult már, hogy kórházba, vagy egészségügyi intézménybe került alkoholfogyasztása következményeként?
o   Igen
o   Nem